ezen állításomhoz már évek óta ragaszkodom, mint ahogy anno egy x+1gyel ezelőtti blogom, z+2vel ezelőtti bejegyzésében már hosszasan ki is fejtettem egy filmmel kapcsolatba. Érdekes, hogy az emberek többsége ennek pont az ellenkezőjét szokta mondani, vagyis "nem az idő halad, hanem mi változunk!" Számomra nagyon sántít ez a mondás, egyféle önálltatásként hat. Szerintem az emberek alaptulajdonsáaikban csak nagyon ritkán változnak. Ami alapvetően nem biztos, hogy rossz, hiszen ezek közt egyaránt van negatív és pozitív is. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az idő, a társaságok, a kapcsolatok és barátságok nem formálják némiképp az ember jellemét. De ez ettől függetlenül nem jelent egy 100%-os változást. Pl. itt vagyok én. Sokan láthatják, hogy pár dologban változott pl a hozzáállásom az elmúlt pár évben, de ettől még nem szabadultam meg a rák mivoltomból/ vagy nem abból fakadó további tulajdonságaimtól, melyek egész életemben végig kisérnek így vagy úgy. Kisebb vagy nagyobb mértékben jelen lesznek mindenkori viselkedésemben.

Ma találkoztam avval a fiúval, akibe elemi4-6ban totál bele voltam zúgva. Valamikor pár éve szutyokrokker lett, hosszú hajjal. Most megint rövid a haja, olyan mint régen. Hát ő se változik.

Najó mindegy, az élet egy gauss görbe. Bébi korunkban magatehetetlenek vagyunk, 60és70éves kurunk közt 30%-kal csökken az izomzatunk 20-40éves korunk közt meg maratont futunk:P. Vagy nem.

Ennek a dalnak valami hordozott üzenete is van. Én nem értem, pedig már sok mindent átéltem.