Előzmények:

Sok hosszutávfutó álma, célja, hogy indulhasson a Bécs Budapesten. Viszont annak, aki nem ultrafutó nem könnyű csapatot találnia. Az egyesületben (VASAS), ahol edzek meg volt már az 5 fő, akik kitették a csapatot. Szerencsémre először  a Honvédos lányok jelezték igényüket, mivel nem voltak elegen. Később kiderült ők csak tiszta egyesületi csapatot indíthattak, így nem fértem be a keretbe. Viszont felkereste Anettot (Honvédos lány, Szabi és Roland kedves ismerőse) egy kaposvári lány, Zsófi, amiatt, hogy kéne nekik is egy ember a csapatba. Megkapták a számom, felhívtak, én boldogan mondtam igent kérésüknek. Ennek mindenki örült, ők is én is és az edzőm is. Ennek függvényében az utolsó kb 2-3 hétben aszerint kaptam az edzéstervet, és a nagy megmérettetésre felkészülve edzettem lelkesen, és csak egy ellenségem volt az idő és a hülye suli:P.

0ik nap, október 18. vasárnap délután kb 4 óra: Szerencsére a lányok, akikkel egy csapatban voltam fel tudtak jönni értem Budaörsre, és onnan mentünk tovább Győr fele, a nevezés helyszínére. Egy kb 20perces várakozás után megtörtént az ismerkedés Zsófival (akinél kicsit hosszadalmas, ha beszabadul egy auchanba:P), Laurával (aki igazából búvárúszó Európa bajnok, és csak most kezdett triatlonozni) és később Grétával is (aki épp a számlákat intézte). Zsuzskával csak Győrben találkoztunk, mert ő ott lakik, és itt csíptük el későbbi sofőrünket Gergőt is. A nevezés után tachtikai megbeszélést tartottunk. Egyet tudtunk, Zsuzska nem fog első nap futni, mert neki hagytuk a második etap 27esét. Így végül Laurára osztottuk a leghosszabb szakaszt, mert szereti a hosszú futásokat, én kaptam a második leghosszabbat, mert mért ne, Gréta bevállalta az elsőt, mert tetszett neki az Ernst Happel stadion kék rekortánja (itt látott először vagy másodszor ilyet), és kizárásos alapon Zsófi kapta a befutót. Majd beültünk a szervezők tájékoztatójára, ami baromi unalmas volt, kissé elszenderedtem, Roland bökött oldalba, hogy nehogy már egyetemi előadáson érezzem magam...

Első nap, 19. hétfő, Bécs- Pozsony: Szerencsére az első váltást Gréta harmadik helyen adta át, a második szakaszon Lauráén kicsit visszaestünk az ötödik helyre. Erre nem számítottunk, de a Honvédosok közül ezt a részt Benkó Gabi futotta, aki mindnyájunknál jobb. Ezek után a cél elsősorban a negyedik helyre való visszakerülés volt. Első lépésben ez az én feladatomat képezte, minekutána  a következő szakaszt én futottam. Először kicsit izgultam ettől a 24,8 km-től, hiszen egyáltalán egy kezemen meg tudnám számolni kb hányszor futottam 25 km-t egy huzamban. A szakaszom egy emelkedővel kezdődött, ami megadta az alaptempót, ami mindenképp jó dolog volt. A másik, ami tetszett, az az volt, hogy mindig vagy a Koló emlékcsapat, vagy a Bajnokok csapat aktuális embere mögött futottunk, ezért a szpíker mindig a környékemen haladt az óriási hangfalakkal felszerelt kocsijával, amiből folyton szólt a zene. Ez abszolut kellemessé tette az első öt km-t. A táj is nagyon szép volt, dimbes- dombos mezők, sok- sok szélkerékkel, amik a dombok felett című egyik kedvenc számomat juttaták eszembe. 10km környékén változott a táj. átértünk a szőlősbe. Gréti nem sokkal későbbről kísért már biciklivel. Az autóútról már ismerős volt a többi része a szakasznak. Viszont az egyforma kialakitású falvak megcsalták néha az érzéseimet. Miután áthaladtam már Rohraun és a Haydn strasse-n is, az utolsó 3 km ben sajnos eléggé beszúrt az oldalam. Legvégén csak a lelkesedésem hajtott már,de így se futottam önmagamhoz képest rosszul. 3percet hoztam a különbségből. Az utolsó szakaszt Zsófi meccselte Zsanival. Először beelőzte, de a végén mégis hat másoderccel kikaptunk a negyedikektől. Este újabb tachtikázással folytattuk, a legoptimálisabb felállást kellett kitalálnunk ahhoz, hogy átvegyük a negyedik poziciót.

Második nap, 20. kedd, Pozsony- Győr: A csapat hamar úgy döntött, hogy szerintük én vagyok a legjobb kondiban ezért nekem kell végig bírnom az öt napot, ezen a szakaszon Laurát pihentettük. Sokat kivett belőle a 25,2. Megint Gréti kezdett. A szakasz nem volt kedvező, mivel a rajt idén máshol volt, a táv hosszabb lett, és soká látta a végét. 21 km helyett 23 volt. Én váltottam, ötödik helyen. A nap legrövidebb 15km es szakaszát kaptam, már futottam ezt két éve, lábamban volt, de azért nem esett jól. A váltást Zsófinak adtam át, immáron már a negyedik helyen. Ekkor derült ki számomra is, hogy nincs autónk, mivel még az én váltóhelyemen kifogyott az üzemanyag a kisbuszból. Két dolog zavart, egyrészt, hogy nincs váltóruhám és fáztam, a másik az volt, ami azért jobban zavart, hogy hogy juttatjuk el Zsuzskát Bősre. A postások, akik hajlékot adtak mindeddig nekünk még fényévekre voltak a váltástól. Kedvességüket hálátlan idegeskedésemmel köszöntem meg. A másik társaság, akikkel állandóan pereskedtem azok a váltópont őrei voltak. Mindig közel álltam a chipszőnyeghez, ők messzebb intettek, én meg válaszoltam. :D (ezentúl valamiért csak első szakaszokat futtattak velem a lányok). Még egy probléma volt. Köztudott, hogy a triatlonosok tolnak magukba kis gélt. Ezt a decatlonban lehet kapni, cukorszirup képezi a lényegét. Zsófinak tehát szüksége volt erre, ám nem volt ki frissitse. Szerencsére sikerült bekönyörögnöm magam a hatodik helyen álló Őzikék csapatának buszába, és még épp időben átadhattam a gélt. Ekkor már szorosan feljött az ötödik lány Zsófira, de a gélnek köszönhetően végül leszakitotta. Bősről Zsófi és én rendőrökkel utaztunk tovább (akiket nagyon érdekelt, hogy ki Imi és Roland jelenlegi barátnője, adtak csokit és sört, a páleszt nem fogadtuk el.) Zsuzskát egyszer láttuk. Maga elé engedte Anettot, de okosan versenyzett, mert a végén másfél perc előnnyel hozta célba csapatunkat.

Harmadik nap, 21. szerda, Győr- Tata: Én kezdtem. A keddi 15km-en pihentem, erre a napra egy 22,5 km-t kaptam. Sok volt a felüljáró, meg volt egy direkt keresztben álló kamion is. Nem tetszett ez a szakasz, főleg mire kikeveredtünk Győrből. Ezen a napon már én is egy kicsit elfáradtam. 6ik helyen váltottam. Ez szerencsére önmagában nem jelent semmi rosszat, mert az az öt hölgy, aki előttem váltott, eleve jobb , és az egyik csaj, csak a nyolcadik helyen álló csapatban volt benne. Gréta, aki reggel miss supermarathonná avanzsált, futotta a második 17 km es szakaszt. Ő már negyedik helyen váltott, úgy adtunk az ötödikeknek 1percet, hogy még egy percnyi idő jóváírásunk is volt. A végére két rövidebb 12 km körüli táv maradt. Az előbbit Laura kapta, hogy ne veszítsünk ezzel sokat, és a befutót pedig Zsuzska, hogy kipihenhesse a tegnapi 27et. Előnyünk így az ötödikekkel szemben nőtt 3perccel ezen a napon.

Negyedik nap, 22. csütörtök, Tata- Budakeszi: Szép dimbes- dombos nap. Az előzetes tervinkkel szemben változott a tachtika nagy bánatomra. Ma akartak engem eredetileg pihentetni, a 9,7km es szakasszal. Végül az a döntés született, hogy ez legyen Lauráé, mert, ha az előzetes tervek szerint ő futná az utolsót sokat vesztenénk. Ennek ellenére a 9,7en kihoztuk belőle  a maxot. Tehát mivel én a nap második szakaszát gyűlölöm, ezért az első maradt, Tata- Aggostyán. Aki futott már, tudja ez a verseny csúcsa  a szó- szoros értelmében. Be kellett osztanom az erőm, hogy végig bírjam az emelkedőket, nem volt sok kedvem hozzá, már kicsit télleg fáradtam, és néhol nem tudtam kinek rosszabb, nekem vagy Gergőnek, aki biciklivel kísért. A bringa már néhol eléggé kattogott. Lényeg a lényeg észnél kellett lennem. Gergő mondta mindig, hol jön fel rám valami nő. Én meg.: "Fehér pólóban van? Napszemüvegben? Kíséri biciklis? Mennyire van? Bssza meg!! Pcsába!!" Aztán lejtőn lefele elkezdtem nyomni, mint  a paraszt. Volt még bennem erő, mert úgy osztottam be, így sikerült ellépnem. Zsuzska már többet adott nekik. Laura és Zsófi váltásánál mértünk különbséget 7perc volt. Tudtuk ezt valószínűleg Gabi se hozza be. A végső különbség 5perc lett. Összesítve 9. Sejtettük kezünkben a negyedik hely, de azért izgultunk  a végső félmaraton miatt. Itt a csapatok első négy tagjának idejeit adják össze. abból alakul ki a végső eredmény.

Utolsó nap, 23. péntek, Budakeszi- Budapest, Hősök tere: Erről már igazán nincs mit írni. Persze negyedikek lettünk. Csapatunk a Team HAGER MG Product Kaposvár nevet viselte, de mindemellett még nagyon sok más sponzorunk volt, és nagyon sokat kaptunk tőlük. Melegítőt, pólót sapkát, cukrot, pénzt, pénzt, pénzt stb.Első helyen toronymagasan az egyesületem, VASAS lányai nyertek, a második helyért véres küzdelem dúlt, és ezzel a félmaratonnal vette át a vezetést a Szondis hölgyek előtt a Békéscsaba budacash  csapata. Ötödikek Honvéd, hatodik Őzikék. Férfiaknál, első Dover- TFSE, második Univerzita Mateja Bela Banská Bystrica, harmadik Honvéd legények.

A nyereményünk egy szipiszupi tepsi volt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy együtt tölthettünk egy csodálatos hetet, új embereket ismerhettünk meg, edzettünk egy jót, és újabb barátságok alakultak ki (pl. Zsófi és Gergő között hihi.)