Aki a hegyen lakik, mint én, ritkán szembesül a valós helyzettel, a rasszizmust is majdhogynem csak a médiából ismeri. Vallja, hogy az egyént próbálja megítélni, és nem egy csoportot valakinek a tetteiért. Most mégis a városban járva, szemtől-szembe találkozva a problémával, nehezemre esik nyugodtan írni. A Nyugatinál járva beültünk egy ismert és forgalmas gyorséttermi láncolat egyik vendéglőjébe. Amikor végeztünk az evéssel, kicsit maradni szerettünk volna beszélgetni. Ekkor egy gyanús tekintetű lány leült az asztalunkhoz, mellém, elővett egy papírt és mereven nézte. Egyből az ölembe raktam a táskám, úgy folytattam a beszélgetést partneremmel, aki úgy próbált beszélni hozzám, hogy mellettem elnézve lássa mit csinál a kislány. Nem sokkal később azt tanácsolta, hogy menjünk, egyértelmű volt, hogy a cuccaimat figyeli a lány. A papíron szinte semmi nem volt, senkit nem várt, ez is szinte biztos, fogyasztani pedig esze ágában sem volt. Nyilván a Nyugatinál nagy a lopások aránya, a 4-es 6-oson is, a hetes buszon is, és sorolhatnám még. Így, hogy ilyen közelről szembesültem dologgal, hogy engem is érintett nagyon rosszul esett.