Amilyen negatívan kezdődött 2014, olyan pozitívan indult 2015. Bár eddig mindig a páros számú évekre fogadtam, most mégis úgy érzem több szempontból is ez lesz az enyém. Tavaly egy bizonyos időpont óta változás történt az életemben, egy ki nem mondott változás, egy olyan, aminek az eredménye még nem született meg. Elindultam egy úton...

2014.04.25. Ez volt az a nap. Ekkor éreztem először úgy, hogy jó helyen vagyok, jó emberek között (ezt eddig is éreztem, de itt új impulzusok is értek), és jó az amit csinálok. Az első lépések, és ezek a lépések csak szaporodtak, 05.09-én egy újabb lépcsőfokot léptem. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez milyen fontosságú lesz, hogy félig meddig egy álmomat kezdem el teljesíteni.  És akkor jött 09.09, az első komoly siker, és egy célzás, ami nagyon fontos volt nekem. Aztán nem volt megállás, következett 09.14 szintén egy siker, amiben szinte legmerészebb álmaimban se hittem, de sikerült. És kezdtem gyanakodni. Majd következett 09.30, megint egy siker, és hirtelen azt kezdtem érezni, életemben szinte először, hogy elkezdtem bízni magamban, egy icipicit. Persze jöttek, hullám völgyek, és csúcsok, de ezek a lépések voltak, amiket szépen lassan kisebb de következő lépések követtek, amikor már nem mindig a küzdelem volt, hanem csak maga az élmény. És kezdtem egyre jobban élvezni, hogy van motivációm, munkában, tanulásban, futásban egyaránt...

Sokszor írok az edzőtáborokról. Biztos azért mert a három olvasóm közül legalább egy fut. Úgyhogy most is írok pár szót róla. Annyit, hogy idén Kőszegen búcsúztattam az óévet.

Bocsánat, nagyon költői lett!
BÚÉK Kedves Három Olvasó! Motiválódjatok Ti is!