Avagy nagyon jó nekünk!

Egy átlagos keddnek indult.... Már korán reggel arra ébredtem, hogy „ Fagyiii, fagyiiit akarok!!!...” Ennek megfelelően már edzés közben kezdett elszabadulni a pokol. De az, hogy He Man, Pucking és Koczi Moczi milyen filmet fog rendezni, az már a jövő zenéje. Annyit előzetesben elárulhatunk, hogy eme remek tartalmát mindenki úgy alakította, ahogy a fantáziája megkívánta. 

Este voltunk Rohoncon, ahol kiderült, hogy Mc Mocsár Akon Convict Antisánc nem tud sáncolni. Pedig a társaságban mindenki profi röpisnek bizonyult... Utána próbáltunk egy pizzát enni a Garabonciásban, de akár kártyázni is mehettünk volna, körülbelül akkora figyelmet szentelt ránk a felettébb szimpatikus pincérlány. Na utána kezdett bomlani az összhang... Végre találtunk egy másik éttermet, egy sokkal kedvesebb pincérrel, ahol volt pizza és sör is, ami megadta az alaphangulatot. A későbbi városban tett sétánkon kiderült, hogy nehezebb lesz jégkrémet és sört szerezni, mint azt feltételeztük. Egyedül a Kapufa sörözőt találtuk nyitva, de igazából már az is zárt... A fiúknak még épp sikerült szerezniük sört. Rezi alias He Man ugyan csak egy jégkrémet vett, de az is kiütötte. Miután nem találtunk nyitva semmit, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk 6-an, 1 autóban. És közben kiderült, hogy Gyurinak és Rezinek nagyon jó.... Éjjel 01:07-kor arra ébredtem, hogy Gyuri, megint énekel valamit. Talán azt, hogy Jó neki?? Vagy hogy Mérges nagyon?? Ki tudja ezt már félkómás állapotban megállapítani. Zsani hiába ment le, szólni nekik, hogy hagyják abba, a tea fröccs úgy ütött a jégkrém mellett, hogy Rezi, még cintányérozni is elkezdett... Egy kisebb szócsata mellett végül így merültünk álomba... Reggel folytatódott a háborús hangulat..., amiben Daninak is erősen része volt, mert egy frizbiben ette meg a reggelijét ahelyett, hogy elmosogatott volna.

Szerda volt a hét legkeményebb napja. Azon kívül, hogy rettenetesen meleg volt, én és még páran megpróbálkoztunk a délutáni órákban az Írottkő érintésével megközelíteni Rohoncot 20 km-ben futva. A terv nagyon bonyolult volt, a határsértést 4 turnusban tettük meg. Első körben 2 autó indult nyugatra. A második körben Vali indult két megmentő Almdudlerrel a hóna alatt. A harmadik körben én indultam Danival (viszonylag lendületes ezrekkel kezdtünk, majd hamarosan fáradni kezdtünk, illetve a terep is emelkedni kezdett. Valit körülbelül 6,5 km-nél értük utol, és mentünk vele tovább). Negyedik körben Peti, Rezi és Mc Mocsár Akon Convict Sánc Szivecske Maxi King Hamiskártyás indult. Velük az Írottkőn találkoztunk. Peti közben harci sérüléseket szerzett, Mc Mocsár.... határátlépési kísérlete pedig kis híján kudarcba fulladt. Ekkor kapta neve mellé a Szívecske jelzőt is. Viszont mindeközben sikerült eltulajdonítania a sáncolás tudományágát, így eme rész fosztóképzőjét a nevéből elhagytuk.

Ma (csütörtökön) megérkezett a mocsár Mátyása is, aki ugyan még csak barátkozik a satulás fogalmával, de alapvetően sikerült beilleszkednie, pedig még a könyöke is olyanos lett.

Péntek este Rezi és Gyuri (avagy APu)elhagyták a terepet. Könnyes búcsúval, énekléssel és hullámzással engedtük el őket.