Nos itt vagyunk az edzőtáborban, ami egy kifejezetten jó dolog! Egy részről, mert amióta itt vagyunk, fáj a lábam, nem tudok futni, így még pokalet, tésztát sem nyerhettem. De ez egyébként nem tölt el komolyabb bosszúsággal, mert jól érzem magam, és ha már nem futhatok, legalább emocionálisan fejlődök. Noha nem is tudom, mit akartam ezzel kifejezni. Másrészről amiatt is örülök, hogy itt lehetek, az az, hogy a kisgyerekek valószínűleg azt hiszik, hogy én mint konyhásnéni vagyok jelen. Egy kettőben felmerül a kérdés, vajon valaha réges-régen futottam-e?!

Hogy miért is írok itt blogot? Nos, talán azért, hogy az újakat is bevezessem magvas gondolataim kicsiny világába… Ezt nagyon fontos dolognak tartom!

Az elmúlt 4napunk nagyon hangulatosan tellt, még sose nem volt ilyen jó, mint idén. Egy valami árnyékolja jó kedvünket, az EGÉR, aki a matracaink alatt lakik, és éjszakánként ránk támad. Már annyira komoly a helyzet, hogy Akon álmában sikítozik, Vali pedig egyenesen elköltözött. Az egér mellett a másik közös ellenségünk a GONDNOK bácsi, aki 5napja ígéri az egér csapdákat, de annak se híre se hamva. Elvileg ma jött volna egy csoport szellemírtó, Demszky Gábor jobb kezével, aki egyébként a tulajdonos, de nem jött. Talán holnap jönnek és hoznak majonézt. De az a megérzésünk, hogy augusztus 20-a előtt mi majonézt nem fogunk itt látni. Egyébként gyűlölöm a gondnokot, állandóan pofázik és belemászik az intim szféránkba, meg a hálónkba is. Van, amikor magában is motyog… De egér csapdát azt nem ad, még egy nyamvadt köcsögöt meg egy diót se, pedig vannak a társaságban majdnem cserkészek is, akik tudnak csapdát gyártani…

Ezzel befejezem mai eszmefuttatásom, hamarosan jelentkezünk „gondolataim az ELLE magazin olvasása közben!”. És most hopp, előkerült az egér, aki befutott a lukába!!! Peti pedig felugrott az asztalra ijedtében, még egy poharat is majdnem feldöntött, annyira sietett. Az egér a lépcsőről ugrott vissza az alsó szintre. Majdnem 3métert repült, de kutya baja sem lett. Aztán beszaladt a lukába. Rendkívül változatos csapda típusokat helyeztünk ki. Rögtön az odva elé, egy hatalmas sajtot raktunk. Akon pedig a sajt felett gubbasztott egy bárszéken ülve, és lesben állt egy vödörrel a kezében. A nagy sajt mögött két kis bögre sör várta az egeret, hátha bódult állapotba kerül majd ettől. Mellé pedig sörbe áztatott sajtkülönlegességek is várták. Az egér valószínűleg utálja a sört, mert legközelebb a másik irányba kezdett futni. Ekkor átjutott az egész termen, és a terméskőből épített fal egyik kis zugába menekült be, ahonnan pedig lángszórót imitálva, dezodor és öngyújtó segítségével próbáltuk kipörzsölni. Sikertelen volt. Ez abból is kiderült, hogy éjjel megint ránk támadt álmunkban, és újból sikításunktól volt hangos a tömegszállás.