Nade a rövid bevezető után, térjünk a lényegre. Már régóta terveztük, hogy Németországba fogunk utazni. Azonban mivel vendégségbe voltunk hívva, nem lehetett jó előre tudni, mikor lesz megfelelő mindkét fél számára az alkalom. Az indulás időpontja október 28.-ára, péntekre esett, de ez csak 5nappal korábban vált teljesen biztossá, amikor megvettük a vonatjegyeket.

Okt. 28., 0.nap: Az indulás, és az odaút napja. Reggel háromnegyed hatkor keltem, a megbeszéltek szerint 6:50 körül találkoztunk a Keletiben, így kényelmesen elfoglalhattuk helyünket a 7:10-es Rail-Jat-en, ami egészen Münchenig repített minket. Viszonylag nyugodt utunk volt. Bécsnél kisebb forgalmi akadályt okozott egy iskolai csoport egy-két tucat ágynemű tartó méretű gurulós bőröndje. (Hiába, a nyugati kultúrák kényelmének túlzott biztosítása esetén is visszanyalhat a fagyi.) A müncheni hauptbanhof körülményeiben inkább a Liszt Feri-hegyi terminálra hasonlított, mint a Keletire. A München- Nürnberg között közlekedő kis "piroska" óriási forgalmat bonyolított le. Ez abban látszott meg, hogy állva utaztunk végig. Hiába, kezdődnek az ünnepek... Nürnbergben még egyszer át kellett szállni, de utána már autóval vártak vendéglátóink. Mire végleg megérkeztünk már majdnem ránk is sötétedett. 

Okt. 29., 1.nap: Minden reggel az én kis futásommal kezdődött. Erre a napra, egy rövidebb erdei kör (Adidas Runde) jutott, hogy legyen elég időnk mindenre. Elsőként megnéztük a közelben található Factory Outlet igen széles választékát. Az élmény óriási volt minden értelemben. Óriási-hely,-választék,-tömeg. Pedig direkt délelőtt mentünk még be. Konkrét céllal érkeztem. Ha az ember ilyen helyre szabadul be, egyértelmű, hogy legalább egy edzőcuccal lépjen ki. Végül sikerült megkaparintani a kis rózsaszín melegítőfelsőt és mehettünk végre végre Nürnbergbe. Elsőként a várba mentünk fel, majd körülnéztünk a városban, megforgattam az arany-karikát, hogy szerencsénk legyen, megnéztük a játékmúzeumot, betértünk pár ajándék boltba, melyek közül többől ki lettünk tiltva fotózás miatt, lefényképeztem kb 40x a sirályokat, akiket etetéssel és ál-etetéssel a közelbe csalogattunk. Egyébként a folyamatos kattogtatástól, attól, hogy minden lépésünket rögeszmésen megörökítettük, egyszerre hárman három géppel, olyan lassúvá tette a haladást, hogy a végén még a járókeretes néni is lehagyott minket. Otthon, erre az estére egyértelműen kiderült, az alkalom sztár játékává a poptoy "pötyije" avanzsált.

Okt. 30., 2.nap: A lakásban található jópár digitális óra reggelre automatikusan átállt a téli időszámításra. Ez az átállás nekünk már nehezebben ment. Nyertünk egy órát, és a reggelt egy húszassal indítottam. Aznapra ezért lazább programot választottunk. Ettünk a helyi Mexikóiban, majd körülnéztünk. A város szülöttei voltak egykoron a Dassler fivérek az Adidas alapítói, akik későbbi vitájuk során szétváltak. Ekkor született a Puma. A két sportszergyár talán még mindig ősellenség, azonban az Adidas világ sikerét nem tudta űberelni. Azt, hogy a város büszke rá, mindenütt látszik. A körforgalmak közepén jabulani díszlik, a polgármesteri hivatal előtt lévő szobron is épp Adidas cipőt viselnek a gyerekek. Persze a városban más is van, nem csak a modern fémszínű épületek, amelyeknek dizájnjában is megjelenik a három csík. Van egy régebbi oldala is. Kis belvárosi sétáló utca, kockakővel kirakva, szélén a Nürnbergből is jól ismert fagerendás, magastetős házak. A házakon pedig cégérek, melyek közt gyakori a perec. Az utca két végén két őrtorony. A séta után elmentünk a fürthi fürdőbe, amelynek sóbarlangja szívesen várja a relaxálni kívánókat. Ez a medence sós vízzel van feltöltve, az emberek fel tudnak feküdni rá ( valószínűleg én voltam az egyetlen akinek ez annyira nem sikerült.. ) közben pedig kellemes zene lazítja el az embert. Este a pötyi tovább tarolt.

Okt. 31., 3.nap: A reggeli rövid futás után ismét visszatértünk Nürnberge, hogy pillantást vessünk a város sötétebbik oldalára. Hitler Nürnbergbe tervezett épületkomplexumának ("Hitler pódiuma") helyszínére. Ezek közül legismertebb a Zeppelin Platz, ami méretében egy óriási stadionra emlékeztet. Mellette helyezkedik el három tó, melynek vize épp le volt eresztve, és egy félköríves épület, amely ma a Doku zentrumnak (nürnbergi Birodalmi Pártgyűlések Dokumentációs Központja) ad otthont. Az épületkomplexum soha sem épült fel teljesen, de a most is álló építmények képet mutatnak annak gigantikus méreteiről. Nürnbergi második látogatásunk után körülnéztünk Erlangenben is. Erlangen leginkább a Siemensről és orvosi egyeteméről híres. A város sétáló utcájába érve kissé csalódottá váltam. Az utca kezdetén egy régebbi áruház szerűség állt, ami átváltott egy újabb pláza oldalába, majd folytatódott rengeteg ruha és édességbolttal, de a város építészeti szépségeiből semmi nem derült ki. Tovább haladva, kiérve pár térre, azért kiderült itt a város arculatát nem a megszokott fachwerkhaus-ok határozzák meg, hanem inkább a nagyobb, homokkő színű elemekből álló épületek. Később a hátsó kis utcákon haladva kedvesebb arcát mutatta az egyébként jó fekvésű város. Megtekintettük az egyetemnek otthont adó épületeket is, melyek korábban kastély épületek lehettek, hatalmas parkkal.

Nov.1., 4.nap: Gondolom nem kell írni reggel mit csinálta?!. Utána elmentünk Bambergbe. Először megnéztük a város előterében elhelyezkedő püspöki nyári rezidenciát. Pontosabban sétálgattunk a kertjében, és fotózkodtunk ott, ahol nem lehetett a fűre lépni. De olyan kívánatosan voltak ültetve a fák, és olyan jópofára voltak nyírva... Egyszerűen nem lehetett ellenállni, annyira jöttek a témák, és csak jöttek. Aztán végül sikerült visszaszállni a kocsiba és eljutni a városba. Amikor a belvárosi utcákon és tereken korzóztunk, azt hittem mindent láttunk. De kiderült még nem. Bamberg azon kevés német városok közé tartozik, ami viszonylag sérülés mentesen megúszta a világháborút. Óvárosa szigetre épült. A kidőlt bedőlt ház után egy hídon és egy erősen barokkosan festett kapun átjutva pillantást vethetünk a püspökség épületeire, melyek szintén nagy homokkő téglákból épültek. A város szigetre eső részét, a folyó partján cölöpökre épült házai miatt Németország velencéjének is hívják. Ezeket duzzasztógát őrzi. Este előkerült kivételesen az aranyásó kártya. Kiderült egy szabotőr sose nyerhet. Vagy mégis??

Nov. 2., 4+1.nap: A hazaút. Viszonylag korán keltünk és a dolgozókkal együtt indultunk mi is. Szerencsére kocsival mentünk a Nürnbergi pályaudvarra. Így egy átszállással haza tudtunk menni. A hazaút Linz-ig volt nyugalmas, ekkor szálltak fel a MaHart (vagy valamely hasonló hajóstársaság) igen "kultúrált" gyöngyszemei, akik nehezen emésztették, az egyik- a helyzetet- megelégelő utastárs "Neharagujd de ez kussolós vagon" megjegyzését...

Mondják, ha idegen országban jársz, ismerd meg a kultúráját... Én inkább azt mondom, ha idegen országban jársz, ismerj meg egy olyat, aki ismeri a kultúráját, azaz ott él.

Hazatérve pedig megállapíthatom, azért itthon sok minden más. Itt néhol nincsen járda, néhol nincsen világítás, nem tudhatod mit kapsz enni vagy inni bizonyos vendéglátó ipari egységekben, itt a többség igénytelen és lecsattant, de mindenki jobban tudja. De azért otthon, otthon, édes otthon... :)