Sajnos semmi komolyabb konkluziót nem tudtunk levonni a magazin egyik főhősének (Dóri) történetéből, ezért ez a rész most elmarad. Helyette következzék az, ami az előző bejegyzésből kimaradt. Peti jelezte, hogy jegyezzem meg, azért ugrott fel az asztalra, mert sokkolta a látvány, amint az egér kettesével vette a lépcsőfokokat. Andris pedig hiányolta azt a részt, melyben a családi légpuskát az egérre szegezte, és az állat már majdnem a célkeresztben volt.

A dezodoros öngyújtós kipörzsölős akciónk után még látta valaki lángoló fejjel menekülni a gondnokot. De ez lehet már csak helyi legendaként él fenn az utókor számára. Másnap valóban megérkezett a tulaj fia és egy szakember, akik emberre és állatra egyaránt veszélyes rágcsálóírtós dobozokat helyeztek a matracaink alá. Mivel ennek hatása 24-36 óra, az egérből pedig valószínűleg több volt, nem volt teljes gyógyír a problémánkra. A szaladgálás éjszakánként fennmaradt, mellé haldokló kapirgálás társult, és kisvártatva dögszag lett, melyet megannyi légy követett. A gondnok ambi-purral próbálta enyhíteni  a szagokat, kisebb- nagyobb sikerrel. Közben a szoba lakossága is megcsappant.

Zsani ( aki szintén hiányolta, hogy nem tettem az előző bejegyzésben említést róla) nagyon sajnálta, hogy nem tudok futni, mert így egyedül kellett edzenie. Ezért kitaláltuk, hogy a hétvégi hosszú futásra bérelek a városban egy kerékpárt. Közel 180m szint, és 10 km távolság megtétele után érkeztem fel a szállásra a bringával, hogy vasárnap több, mint 30km-t tekerhessek. Hangulatos "edzés" volt:) Eztán elmentünk strandolni. Csapatunk később induló turnusa talált a lépcsőn egy haldokló egeret, aki a gondnok vödrében végezte. Sajnos nem készült róla fénykép.  Ekkorra sajnos Mesterünk távozása miatt teljesen megszűnt a gondnok és a köztünk fennálló látszólagos jó kapcsolat is...