hogy az Istenbe vághat az ember jópofát francos vizsgaidőszakban, aminek már az eleje is oly viszonttagságos. De mi viszonttagságos ebben a mai világban? és egyáltalán, olyan könnyű nekünk és mégis olyan nehéz. Vitya az életét adta volna azért a gyerekért, pedig nem is az övé volt, de akié volt azt szerette. A gyermek anyját viszont kinyirták. Volt, amikor egy francos sárga dossziéért, és egy rohadt kulcsért képesek voltak dinasztiákat is kinyírni.. Ma hol találnál olyat, aki az életét adná érted, és egy olyanért, aki igazából nem is az övé,de úgy kezeli, mint aki hozzá tartozik már??  És most ez nem volt vicces.., egyáltalán nem volt vicces.

(Ez egy filmihletetségű bejegyzés volt, ha valaki nem jött volna rá:D:$)

"Lehetek én is az az egy??"