Tulajdonképpen baromira frusztrált vagyok. Sőt inkább deprimáltnak mondanám.Kezdek rádöbbenni, hogy minden amit  a múlthéten cselekedtem, nagyon meggondolatlan és helytelen tett volt a részemről. De ha már valamibe belekezdtem, azt be is kell fejezni. Kezdek rádöbbenni, hogy az életben semmit nem szabad feladni, és nagyon kell akarni... Ettől függetlenül nagyon beparáztattam magam a  holnaptól, a holnaputántól, a holnapholnap utántól, a holnapholnapholnap.. Jólvan elég lesz... Fell kell kapni a sisakot, és ha esik is, de hasmánt kell feküdni akár egy kapualjban, lesben állva, kivárni a jó pillanatot, és leszedni az ellenfelet. És ezt akkor is meg kell próbálni, ha már egyedűl maradtál utolsónak, tök egyedül...

Vannak élmények, amik elég gyakran eszembejutnak. Amikor a Kamaraerdőnél bringáztunk, az nagyon sokszor eszembe villan. Most meg egy kép, és egy másik is. Jóó a cipőőm miii?

->Because of the high water, de most sajnos nem a water high hanem a maró lúg. :(