"Hiszen még azt sem tudja, hogy kanca-e vagy mén, s azt sem, hogy milyen a színe! Mit érthet az ilyen ember a lovakhoz?"Po Lo elégedetten sóhajtott fel: "Hát csakugyan, idáig jutott volna?-kiáltotta.-Ó, hiszen akkor ő tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegről meggyőződik, megfeledkezik a hétköznapi részletekről; a benső tulajdonságok érdeklik, s így szem elől téveszti a külsődlegeset. Amit látni akar, látja, és amit nem akar, azt nem látja. Csak azokra  a dolgokra figyel, amelyekre figyelnie kell, és nem törődik mindazzal, amivel nem is érdemes törődni. Kao a lovak ügyében olyan bölcsen ítélt, hogy ő lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet." Amikor a ló megérkezett, csakugyan táltosnak bizonyult."

Tegnap az asztal végében, olyan távolinak éreztem mindent és mindenkit, hiába hogy rég örültem ennyire ajándékoknak. Egytől egyig tökéletesen eltaláltnak éreztem az összeset, de a távolság az megmaradt. Csak egy nagy ölelésre vágytam, de a helyzet nem engedte. Pont így éreztem, amikor jöttem hazafele a diplomázás után. Előtte azt hittem, én leszek a világ legboldogabb embere, és utána semmi. Örömmámor helyett csak a bánatmámor tört rám, nem beszélve arról, hogy a busz az orrom előtt csapta be az ajtaját, délután fél ötkor, amikor fél hatra igérték, hogy értem jönnek, és megyünk a Balatonra. Utána szaladt az idő, gondolkodni se nagyon volt alkalmam. Egyben biztos vagyok, hangulatingadozásaim vannak. Nem érzem még se a dolgok (a hivatalos papírok, és megtett kilóméterek) súlyát se a jelentősségét, csak egy nagy űrt látok. Azért kezd a hangulat egyre pozitivabbá váltani, és persze igyekszem én is annak a látszatát kelteni, hiszen most kezdődik az igazi MÓKA...

A rokonság szemmel láthatóan jól érezte magát, elmúlt talán 10 óra is, amikor elmentek, felkísértem a nagymamát, búcsút intettem, elolvastam a későn érkező jókívánságokat. Megint összegeztem, hogy mennyi olyan embernek eszébe jutok, akiről nem is gondolnám, és fordítva is. Lassan ideje helyre tennem, hol vagyok otthon a világban, és kit hova helyezzek benne. Átnéztem, hogy minden dokumentumot feltöltöttem, ahova kellett. A tegnapi határidős dátumot nem volt nehéz megjegyeznem. Elküldtem a hétvégi zene/itallistát, de már olyan álmos voltam, hogy egyszerű szöveg helyett, mégegyszerűbb copypast levél született, majd késői válaszomat küldtem egy másik levélre is, melyet megköszöntem, hiszen rengeteg hasznos információt tartalmazott, majd sajnálatomat kifejezve, hogy nem nagyon van időm, talán majd egyszer...