Úgy érzem valahol az éterben lebegek abaúj és pest között. Miközben valakit elnyelt a fekete lyuk, valakit meg elvittek a csipesz ujjak.

Eközben azon gondolkozom, hogy én hogyan kereszteljem el a vízhólyagom, ami talán a mai nap egyetlen látványos eredménye. Persze máson is gondolkodom, de azok sokkal komolyabb dolgok, és fájna leírni. Fájna, nagyon fájna, vagy csak nem akarom, nem merem? Át kéne értelmeznem az életem.

Miért tudom, amit nem tudok, amit nem tudok, azt miért tudom?

Miért írok mostanság ennyi bejegyzést?