és végre, végre végre, sok sok idő után végre olyan kiegyensúlyozottnak éreztem magam, kezdett minden jól alakulni, erre tessék, újra  a kis apró bosszúságok... Ha a jövőhetet túlélem, mindent túléltem.. volna, ha nem lenne még pár ilyen...

a srác aki mellettem ült lemásolta rólam az egyenletet, sikerült neki.. ha lemásoltam volna róla a tesztet, nekem is sikerült volna... de én egy balfasz vagyok... a társaság 90%ának megvolt ez a kérdéssor, nekem PONT nem, nekem PONT 1 PONTon múlott. A tanár meg tudta, hogy tudják..., vajon legközelebb tudni fogja e hogy tudjuk? Vajon mi lenne az igazságos? És fogjuk e tudni? Az lesz az utolsó esély, az anyag meg tripla annyi. Ha csütörtökön bejutok, pénteken is be kell. Ha csütörtökön bejutok és pénteken nem, az nagy rábaszás... És ennek fejében szombaton meg mezei OB. eddig úgy éreztem éleződik a formám rá, de jövő szombatra jól definiált zombit fogok képezni. Csak önmagam ismétlem: ÉN EGY BALFASZ VAGYOK!!

Miért csinálom mindig ezt?? Miért nem tudom miért vagyok itt? Miért nem tudom miért ne lennék itt? És miért nem tudom, ha nem itt lennék hol lennék? Na sebaj, ha nagy lesz a gáz elmegyek Adrián minijével a balatonbográcsi munkaügyi hivatalba!

Mindezt pedig azért, mert kivételesen nem a csillámszékelyDfiaMMusztafával (aki fogadjunk Már Megint Morcos lesz), hanem a fotóssal álmodtam!!

Szeretnék visszatérni az okt.13-nov1. közötti állapotomba!!