Amikor száműzöm magam ide, mindig azt hiszem ezzel járok jól, hogy itt majd tudok tanulni, hogy itt majd tudok írni. Aztán mindig rájövök, hogy leköt minden. Nem bírom megállni, járok körbe-körbe, és leköt a falakon lévő képek, a polcokon lévő tárgyak. Csupa csupa, alkatrész, valaha volt értékes darab egy letünt világ kütyüjéből. Megtalálom a legutóbbi darab plakátjának elemeit. Aztán felmegyek a galériára, gyermekkorunk maradványai. Suta kezeink alkotmányai sok kis apró kacatból, összemázolt kartondarabok, odaragasztott játék asztal, müanyagfigura, kerék nélküli autó a kinder tojásból.