Olyan ideges lett, és ha még fogadásból is, úgy érezte a barátnője cserbenhagyta, megalázta és porbatiporta. Noha meglehet nem volt szándékos, és talán meg is érdemelte, de muszáj volt azért innia valamit. Egyedül volt a pultnál. -egy ilyen vodkás izét kérnék, ne sajnáld!! Mondta  a kiszolgálónak. Az eljárásnak megfelelően jól a pulthoz csapta, kicsit a kezére is ment belőle, majd egy hajtásra mind megitta. Közben egy vaku villant a szemébe.. Nem különösebben foglalkoztatta már ez se...

Aki a képet csinálta elgondolkozott egy kis ideig, azon, hogy miért is történt mindez, mit magyarázott neki az a másik csaj?! Egyáltalán, mit akar az élet tőle? És külünben is, minek csinálta ezt a képet?? Végül kitörölte, és hazament, mert kora reggelre volt beutalója a fogorvoshoz.

Tulajdonképpen baromira frusztrált vagyok. Sőt inkább deprimáltnak mondanám.Kezdek rádöbbenni, hogy minden amit  a múlthéten cselekedtem, nagyon meggondolatlan és helytelen tett volt a részemről. De ha már valamibe belekezdtem, azt be is kell fejezni. Kezdek rádöbbenni, hogy az életben semmit nem szabad feladni, és nagyon kell akarni... Ettől függetlenül nagyon beparáztattam magam a  holnaptól, a holnaputántól, a holnapholnap utántól, a holnapholnapholnap.. Jólvan elég lesz... Fell kell kapni a sisakot, és ha esik is, de hasmánt kell feküdni akár egy kapualjban, lesben állva, kivárni a jó pillanatot, és leszedni az ellenfelet. És ezt akkor is meg kell próbálni, ha már egyedűl maradtál utolsónak, tök egyedül...

Vannak élmények, amik elég gyakran eszembejutnak. Amikor a Kamaraerdőnél bringáztunk, az nagyon sokszor eszembe villan. Most meg egy kép, és egy másik is. Jóó a cipőőm miii?

->Because of the high water, de most sajnos nem a water high hanem a maró lúg. :(

Kilépek belépek kilépek belépsz belépek kilépsz kilépek kilépsz belépsz belépek belép kilépek belépek kilép belép kilépünk...

Nem tudom hol marad az idézet, amit akartam írni. Lehet tippelni, beidézem e valaha, lehet tippelni, mit akart üzenni a bejegyzés, lehet tippelni, most mire gondolok, lehet tippelni, tudom e mire gondolok, lehet tippelni, tudom e mit akarok??

depiidő, depihangulat, depibeteg, depizene...

Megannyiszor elgondolkoztam azon, hogy töröljem e az előző bejegyzésem, de nem töröltem... Baj-e, nem baj-e? De már túl sokan elolvasták ahhoz, hogy megsemmisítsem. Pedig akkor még nem is tudtam mindent... A vasárnapot aranyba kéne foglalni reggel7től éjfélig. Tény, hogy nagyon elvont, amiket írok, de én legalább bonyolultan ragozom a semmit, és nem csak úgy szimplán. A problém csak az, míg az utóbbi édiii, az előbbi ijesztő:P És még én adjak leckéket... mert annyira sikeres vagyook. Mammer szerint Sopron a bunda városa. Szegény Szergej szekrénye pedig Szergényben van. Éljen Nyugat- Dunántúl, mely fellendití az országot...

Elég ijesztő mi??

Olyan hamar odaértem, hogy volt időm gondolkozni. Pl azon, hogy, hogy lehet az, hogy tegnap délben pizzát kértem, és este mégis teljesen depis hangulatba kerültem? Ezek szerint nem mindegy milyen pizzát eszel, és talán az se mindegy, hogy kivel, kikkel? Ma ott lesznek! Jutott eszembe, és amint megláttam, felvillanyozódtam. Nemtudom ennek mi az oka, azt se, hogy mit gondolok erről, csak azt, hogy milyen fura, vannak emberek a környzetemben, akiknek egyszerűen csodálatos kisugárzásuk van, ami totálisan jó hatással van rám. És ez az akárki, vagy ezek az akárkik lehetnek, akár rokonok, vagy haverok, és semmi több. De ez alatt az idő alatt elfeljtek minden olyat, ami rossz, és tér idő kontinuumot átszakítva teszek meg egy bizonyos utat. (ennek a mondatnak nem bizti, hogy van értelme, de olyan tudományosan hangzott:P)

"Hát,Isten hozott Ráckevén!" Kiáltott fel D.apukája, mikor megérkeztünk a HÉV végállomására, ahol egy rakás öregasszony teljes meglepetéssel fogadta, hogy ez a végállomás, és egyébként hol vannak??!! A kisABC-nél tett kitérő után leértünk a partra, és minden korábbi aggodalmammal ellentétben könnyen belefért a csónakba a táskám. D.apukája megengedte, hogy kipróbáljam milyen evezni egy ilyen jószágot. A csónak engedelmesen kőrzött egyhelyben, úgyhogy végül nem én evezhettem át. Megérkeztünk a Kerekzátony szigetre! A nyári nap utolsó sugarait kiélvezve kifeküdtünk a vízen a gumumatracokra, és leúsztattuk magunk a sziget csücskéig, ahol nem támadt meg a nádas! Visszafele útunk kicsit nehézkesebbre sikeredett, mivel D.matraca nagyrészt leeresztett. Miután sikerült kiimádkozni minket a vízből, megcsináltuk a halat. Ebéd után pihegtünk némit, elmentünk vízért, és mire elkezdett cseperegni az eső el is indultam futni. Érdekes küldetés egy kb 2,5 km hosszú szigeten 8km-t futni zuhogó esőben, miközben minden körnél bekiabálnak egy fedett teraszon ülő társaság tagjai, hogy: ÁLLJ!!

Este9kor telefonált T, akinek sikerült megprogramoznia közben a másnapot. Telefonos útmutatót kértünk, hogy könnyebben megtaláljuk szombat hajnalban a tököli reptér 2es kapuját. Végeredményben ebben maradtun: Bámulunk balra és ezt látjuk: ide pedig egy rajzot bigyesztettem, melyen áll egyszer T bal kezében fegyver, jobbal integet, közben kedvesen mosolyog, mellette t-aki szintén balkezében fegyverrel, jobbal integet, fején szalmakalap beletűzött búzaszállal, rajta galléros póló porcse felirattal(mert elírtam), audi jellel, mellettük Adonisz, kezében fegyver, rajta pedig 24órás póló, és a jól megszokott furamintás hawaii gatya, a lap másik oldalán pedig M.feketében, ismert sapkájában,bal kezében fegyver, jobbal "barátnője" kezét fogja, aki amúgy csak egy nagy ?.

Másnap reggelre meglehetősen rosszra fordult az idő, és D.allergiája is kezdett aggasztóbbá válni. Gyakran tüdőgyulladásra utaló hangokat adott ki, és ezen az se javított, hogy mindeközben lelegelt egy mentabokrot, hozzá pedig elszopogatott egy fél tubus fogkrémet. Persze a tünetek némileg enyhültek, de ment a telefon e hajnali órában T-nek, hogy nehézkesen fog menni az átjutás egy csónakban és ilyen egészségi állapotban. Végül úgy döntöttünk, mivel a létszám így kívánta, hogy fekete kukászsákokban átmenekitjük a cuccainkat, magunkat pedig egy nejlon alatt a túlpartra és útunkat vettük Tököl fele, miközben a többiek már rég lemondtak rólunk. Amikor elértünk Tököl túloldalát úgy tettünk, ahogy mondták, bámultunk balra és valóban azt láttuk, ami a rajzon volt, a T-k integettek, volt mellettük még egy d., egy A. (akik két csaj), egy körszakállas, egy alacsonyabb és egy magas hosszabb hajú, szemüveges fickó, aki folyamatosan szendvicset evett. Plusz csatolva volt egy kutya és egy szarrázúzott gépjármű. 2km-es túra után, a halottaszsákkal a hátamon, megérkeztünk a hadiszállásra, ahol kiosztották a célnak megfelelő targoncás ruhánkat, a fegyvereinket és a sisakokat. Itt még némi fenntartásaim voltak a helyjel szemben, de ez a végére elmúlt. Jó játék volt, jó és sok pályával, a golyók nem csíptek annyira, mint csincsén, csak jobban fogytak (meg mi is:D). A játék befejezte után, úgy döntöttem hazatérek Pestre. Útközben páran megejtettünk egy kocsmát Csepelen, ahol a 3házi sör, egy unicum és egy jäger mellett is ígéretemet tettem, hogy ma még lefutom azt a 12est, és le is futottam!!!

Fos őszi idő van.., és lehet ez egy fos ősz lesz, páraknak biztos, ha senkit nem vesznek fel a koliba.

... és itt kezdődik a történet. egy jó hosszú történet, aminek se füle se farka. amikor elindultam otthonról, abban reménykedtem, hogy ott, ahol  a madár se jár, majd feledek. feledni két nap se. Ott ahol nincs wifi, ott ahol nincs térerő, ott ahol a hazai civilizáció cca. 15km-re van a depressziót csupán egy szelet pizza is gyógyiíthatja, a kecskék is másak, át kell hatolni a zöld határon augusztus huszadikán, hogy elsétálj a második legközelebbi településre, Lékára 10kiló faszénért, és ott ahol a mandula műtét nélkül magától kiesik a Stájerházaknál. Két nappal viszont a hazaindulás előtt megint elkezdtek motoszkálni bennem azok a gondolatok, amikre nem szeretem, ha emlékeztetve vagyok. Most újra itthon. belépek, tárva az ajtó, apa szokás szerint a telefonján csüng, a szoba meszelve, pakolhatén ujra, de előbb leülök anya gépe elé, be van kapcsolva és ellepnek a levelek, tiszta katyvasz az egész. Most akkor a többiek Bódvarákón vannak vagy agárdon, esetleg csak a palatinuson, vagy sehol??? Itt nincsenek, senki se. msn- üres. Fész... hagyjuk... Pistuka baszott válaszolni az sms emre, ezért sem tudom hol vannak, meg azt se, hogy vajon milyen Marci nője, de már az se érdekel...

visszaestem, nem így képzeltem a hazaérezést, és Edem szerint, aki pszichológus:D reménytelen eset vagyok. Össze kéne fötörnöm magam!!!!

vajon Pítör értette e ezt a bejegyzést???

Dorka hazatért, és úton útfélen leszólítja mindenféle félkegyelmű, akikkel kedvesen el is társalog. De hogy ez hogy jött ide? Hát mindnyájan félkegyelműek vagyunk... Akárhányszor megoldódni látszik egy probléma, jön a következő. Miért nem tanultam meg befogni a szám?? Ha hallgatok, az a baj, ha szólok, az...

Hiába más az utad
Hiába millió hang
Csak a tiéd hallom
Az én nyelvemen beszélsz
Talán nem is létezem
Nélküled

Ha egy álmos reggelen
Ott leszel mellettem
Akkor majd véget ér
Mindkettőnk útja már
Talán végleg itt
A helyed

Becsukom szemem
És már lassan elhiszem
Hogy így lesz valamikor
Becsukom szemem
Így majdnem valóság
Így lesz valamikor
Érzem, valaki átkarol
Gyengéden fölém hajol
Becsukom szemem
És már lassan elhiszem
Hogy így lesz valamikor

Egy rövid percre tán
Belül a világ megáll
Ha a hangod hallom
Most csak nekem beszélsz
Úgy elmerülnék
Szemeidben

Nem keresek tovább
Valami magától
Magára talált
Nincs múltból élő szellem
Csak egy tiszta érzés
Bennem

(Unique: Lassan elhiszem)

Végezetül egy kép. Címe: Az alkohol mindent megold

Az alkohol romba dönt?!

Amikor megnyitottam ezt a cikket, egy percre megijedtem, hogy mit keresek én a velvet címlapján??!! Aztán tovább néztem a képeket, és megnyugodtam

Adva van az ember tervekkel, teszemazt olyan 2010 áprilisának idusán, viszonylag jó kilátásokkal, suli, futás, barátok. Aztán kiderül, h a jó kilátások ellenére is csak a kudarc éri, minden téren. Mondja magában, sebaj, lesz ez még rosszabb is. És tényleg. Már örül előre a nyárnak, hogy legalább ha  suli nem lesz, akkor tud edzeni, erre baleset éri. Mondja sebaj, lesz ez rosszabb is. És tényleg összeveszik a kvázi barátnőjével is. Mondja sebaj, lehet ez még rosszabb is? július idusa van már.

Mondják, h a harag a barátság bizonyos foka. Mert csak arra tudunk haragudni, aki foglalkoztat minket, és fontos nekünk. Nemtudom így van e ez vagy sem. De vajon haragszik e rám valaki? És én haragszom e valakire? Hova vezethet ez, és alakulhat e másképp??

Az se könnyíti meg az ember életét, amikor egy újabb szereplő toppan be saját kis szappanoperácskája küszöbén. Aki új információkkal, adalékokkal spékeli meg az események sodrát, és belegondolok, alakulhattak volna e a dolgok másképp? A kudarc bizonytalanná tesz. Bizonytalanságban pedig nem jó élni.

Értve van e így a tegnapi kiborulásom?

After All

hogy az ablakom a rózsandombra nyílik, az eső is aranyból esik mifelénk, az adótok 1%-át pedig nekem adhatjátok!

16:10,és normális! 19:50, még mindig normális! 20:20, továbbra is normális! 23:40, még mindig nomális?!:o, és végül 07:20, normális!

Meglepő, de ahhoz képest, hogy gyomorgörccsel indultam otthonról, hogy megint fölöslegesen nyúlok egy darázsfészekbe, teljesen kellemesen alakult  a nap. Sőt mondhatom, legalább, mint  a kezdetek kezdetén. Mert,

aki megtud önmagának bocsájtani, az megtud a másiknak is.

Viszont határozottságom még mindig zavarbaejtő.

Emeleten v a földszinten?

B116 v B101?

.

.

.

Tamás( aki remélem azóta se írta rá azt a szívecskékkel tarkított számot arra a képre) újratette a gépem. Ezért kap egy számot: https://www.youtube.com/watch?v=ga8_GPjjDHY

Ha nem tetszik neki, akkor hallgassa ezt:https://www.youtube.com/watch?v=RpFMuBHxGWs&feature=related

Ha egyik se tetszik, akkor...

7.7.->Azt mondják az emberek7 évente újjászületnek. nekem pont a 7ik legutolsó pillanataiban és a 8ik első perceiben, de sikerült feltennem az i-re a pontot. Arcilag/fogilag mindenképp. De most a lélektani háttérről is. Úgy döntöttem végeztem veletek, egyszer és mindenkorra. És bár örökké ittmaradunk mind egymásnak,de levegőnek veszlek titeket...

Az ember először tudjon megbocsájtani önmagák, aztán a másiknak.

ez egy aféle csak úgy bejegyzés, ahogy itt üldögélek éjfél körül, draft dombok felett cd track 6, kint csönd, nyugalom, lelkem pedig háborog. talán még sose voltam ennyire biztos a sorsomban. Annyi minden változott az előző vizsgaidőszak óta, mintha vesztettem volna az önbizalmamból, a kedvemből, a lelkesedésemből, mintha csalódtam volna magamban is. nincsen már vakrandi, nincsenek levelek, nincs jóreggelt puszi, nincs semmi. hátat forditottam a multamnak. magam se tudom miért tettem így, magam sem tudom, miért nem maradtam olyan, magam sem tudom, miért tanulok, ha elkönyveltem magamban a jövőm, magam sem tudom miért reménykedem olyan dolgokban, amiket nem is szeretnék, hogy bekövetkezzenek, magam sem tudom, miért hozok önkéntesen döntéseket, és azt sem, hogy jó e ez nekem vagy sem.. de néha mintha nem is érdekelne. az emberi lélek oly kiismerhetetlen, hogy még a sajátommal sem vagyok tisztában. agyhalott vagyok nincsenek rendszerezett gondolataim. felcsapom a Bibliát és ezzel az idézettel találom szemben magam:

"Figyeltem, és hallottam: nem igazán beszélnek.senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem?... Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni se tudnak, ezért elesnek majd az elesendőkkel..." Jeremiás jól megaszondta :O)

francba, be kéne bizonyitani az ellenkezőjét

mivel épp zokogok, nemtok többet írni

Uhh annyi minden tud idegesíteni, de nincs kedvem meg energiám meg időm meg stb leírni. főleg, hogy azért néha + élmények is érnek..

De, baromira irritál, idegállapottól függetlenűl, hogy kacérdorka (akibe szerelmes dínó :@:@:@) nem tud magyarul, és mindig azt mondja/írja, hogy dolgozoKKKKKKKKKKKKK!!!!!!!!!!

Uhh..., azért vannak kedves emberek is, de amíg csak gyarapodik a sértett óvodások száma  a környezetemben, addig inkább nem is szólok semmit:P

Mostennyimostennyi

Az órai jegyzetem az alábbi két sorból áll: 

1. egy jóképű srác e-mail címe
   
2. Az utolsó dián feltüntetett kérdés: "És a jövő?"

Az a szomorú, hogy elméletben is csak ennyit tudok, és további 8-al is így vagyok. A mail cím persze megvan:P De az, hogy mi lesz a jövővel??? Ki tudja..

Az ember alapvetően egy kib. poligám lény.

hogy az Istenbe vághat az ember jópofát francos vizsgaidőszakban, aminek már az eleje is oly viszonttagságos. De mi viszonttagságos ebben a mai világban? és egyáltalán, olyan könnyű nekünk és mégis olyan nehéz. Vitya az életét adta volna azért a gyerekért, pedig nem is az övé volt, de akié volt azt szerette. A gyermek anyját viszont kinyirták. Volt, amikor egy francos sárga dossziéért, és egy rohadt kulcsért képesek voltak dinasztiákat is kinyírni.. Ma hol találnál olyat, aki az életét adná érted, és egy olyanért, aki igazából nem is az övé,de úgy kezeli, mint aki hozzá tartozik már??  És most ez nem volt vicces.., egyáltalán nem volt vicces.

(Ez egy filmihletetségű bejegyzés volt, ha valaki nem jött volna rá:D:$)

"Lehetek én is az az egy??"

valami nagyon velőset akartam írni, arról, hogy Pentyéné Nokiás Dorka megint megy vissza, és hogy tölttöttük azt a pár napot, amig itthon volt, de elaludtam.

Little Hily :
Je sais bien que tu ris ma little Hily,
Même si c'est pas joli, on est toujours demi,
Je sais bien tu pleures, ma toute petite soeur,
Je sais t'en as pas l'air, mais t'en as rien à faire,

Tu te caches et tu dors, tu veux rêver encore,
Tu te caches et tu dors, tu n'aimes pas le bruit du décor,

Laisse faire les grands, laisse faire le temps,

Je sais bien que tu ris ma little Hily,
Même si c'est pas joli, on est toujours demi,
Je sais bien tu pleures, ma toute petite soeur,
Je sais t'en as pas l'air, mais t'en as rien à faire,

Tu te parles et tu penses à toute cette belle ambiance,
Je te parle et je pense, qu'il y a une ressemblance,

Laisse faire les grands, laisse faire le temps,

Je sais bien que tu ris ma little Hily,
Même si c'est pas joli, on est toujours demi,
Je sais bien tu pleures, ma toute petite soeur,
Je sais t'en as pas l'air, mais t'en as rien à faire.

Miért keltem fel reggel, és miért jöttem be erre az órára is, amikor ennek sincs értelme, mert már előre látom, hogy nem jövök be a vizsgára, ha nem írja meg nekem valaki.

Ma reggel amúgy nem busszal jöttem, hanem busszal meg 2villamossal. És nagyon utálom már a dugót. Szóval ha lesz vagy van ilyen klub a facebook-on, hogy tököm tele van a dugóban baszakodással feltétlen belelépek. pedig utálom az ilyet..

Ha nem lehet ITT az ELTE-n újjászületni, én mégis hogy születhettem újjá??

Utálom  a gurulósbőröndöket, meg a műkörmöt is, és nemtudom ezt se, hogy minek irtam be, meghogy minek irok egyáltalán.. és még negyedóra fél12ig.. viszont megint megtudtam magamról valamit, amit eddig nem, és nemtom másokat mennyire zavar, h itt kopog a billentyűzetem..

Úgy érzem valahol az éterben lebegek abaúj és pest között. Miközben valakit elnyelt a fekete lyuk, valakit meg elvittek a csipesz ujjak.

Eközben azon gondolkozom, hogy én hogyan kereszteljem el a vízhólyagom, ami talán a mai nap egyetlen látványos eredménye. Persze máson is gondolkodom, de azok sokkal komolyabb dolgok, és fájna leírni. Fájna, nagyon fájna, vagy csak nem akarom, nem merem? Át kéne értelmeznem az életem.

Miért tudom, amit nem tudok, amit nem tudok, azt miért tudom?

Miért írok mostanság ennyi bejegyzést?

nem lehetek ott, ahol akarok, nem tehetem azt, amit akarok, nem lehetek az, aki akarok. Kezdek becsavarodni az önkéntes elvonulásomban. de áldozatok nélkül nincsenek eredmények. vajon áldozatokkal vannak e? Lefutok e rövidebb idő alatt egy félmaratont, mintsem amennyi idő alatt eljussak oda, ahova akarok?

Lehetek e azzal, akivel akarok??

 [|>]

És az óriási tervek mind hullnak sorba a porba. Idővel megtanultam azt is, hogy amikor elveszít valamit az ember azzal egyidőben nyer is valamit. Ha elvesztessz egy illuziót, egy álmot, észreveszed, amit eddig nem vettél észre. 

Az elkövetkezendő pár nap esélylatolgatásokról, számokról, számokkal való bűvésztrükkökről, taktikákról fog szólni. Felettéb izgalommal teli mozgalmas hét elé nézünk, és nem csak a szavazásra gondolok. Vagy ahogy Effy szavaival éljek elvonultam önkéntes számüzetésembe. Nevezhetjük ezt valamiféle kuatómunkának is, de inkább maradjunk annál, hogy optimalizáljuk a rendszert.

De hamár itt tartunk. Mindenkinek vannak aktuális vesszőparipái. Pl. egy kérdés formájában. Anikó, az egyik kedvenc könyvem főszereplője minduntalan megkérdezi "mit csinálnál, ha egy vízilovat találnál a kádban?" E. kérdése ennél talán komolyabb: Mikor voltál a legboldogabb?? És én sem maradhattam ki. Mikor voltam a legboldogabb??- Akkor amikor azzal lehettem, akivel nem lehettem, és akkor leszek megint a legboldogabb, ha azzal lehetek, akivel nem lehetek. De ha engem kérdez, mint egyedülálló nő(:D), most vagyok a legboldogabb.

Ugyanazon a kapun járunk ki meg be, immáron lassan 3éve. Te, én, ő, mi, ti, ők. Csak nem biztos, hogy észrevesszük egymást. De ha észrevesszük lehet már késő, és az is lehet, hogy amikor már késő, mást kéne észrevenni, de nem veszed észre, mert még arra figyelsz, amiről már lemaradtál.

(igen, változott a profil)